„Nagy kő esett le minden fradista szívéről” – Dibusz szerint ennél sokkal több kell a BL-főtáblához (VIDEÓ)

A Ferencváros labdarúgócsapata – bár az első félidő nagy részében szenvedett – végül győzni tudott 2–1-re Győrben, amellyel megszerezte 36. magyar bajnoki címét. Ez volt sorozatban a hetedik aranyérme a Fradinak, amelynek jelenlegi keretéből Dibusz Dénes az egyetlen, aki mindegyiknek a részese volt (Botka Endre mondhatja el még ezt magáról, de ő a tavaszt Kecskeméten töltötte kölcsönben). 

„Ez tényleg egy szép szám” – reagált a mérkőzés után felvetésünkre Dibusz, aki még ilyenkor is hozta a tőle megszokott udvarias formát. Amíg a csapattársai már mind az öltözőben ünnepeltek, ő még kint maradt a folyosón, hogy válaszoljon az újságíróknak, majd a következő mondatával meg is előlegezte a feltenni szándékozott kérdésünket:

„Igen, ez volt közülük a legnehezebb. Ez volt a legkiélezettebb bajnokság, amikor a legkevésbé tudtunk dominánsak lenni. Ilyen volt az egész szezon, vártam ezen a meccsen is valami váratlan csavart, ami megnehezíti a dolgunkat, de szerencsére ez jól alakult. Jó ütemben rúgtuk az első gólt, a második félidő elején megdupláztuk az előnyt, ami nyugalmat adott nekünk, pedig a másik találkozóval nem is foglalkoztunk. Onnantól éreztük, hogy teljesen a mi kezünkben van a dolog, és bár a végén szépítettek a hazaiak, a bajnoki cím nem forgott veszélyben. 

Arról is kérdeztük a csapatkapitányt, hogy vajon a Ferencváros teljesített gyengébben, mint az elmúlt években, vagy az ellenfelek erősödtek meg ennyire.

„Mindig inkább magunkkal szeretek foglalkozni” – reagált a kapus. – „Nagyon sok mérkőzésünkön nem tudtunk jól játszani, nem tudtunk elég helyzetet kialakítani. De amikor tavasszal nehéz helyzetbe hoztuk magunkat, a csapat összezárt, játékrendszert változtattunk, sokkal stabilabbak lettünk hátul, és mindig volt valaki, aki elöl tudott húzni egy extrát. 

Bízunk benne, hogy nyáron majd nagyot lépünk előre, mert az eredményes Bajnokok Ligája-selejtezőhöz nyilván minden téren több kell. Márpedig nekünk évről évre a BL-csoportkör, illetve most már a főtábla a célunk.”

Dibusz arról is beszélt: fájt a vereség a Paks ellen a kupadöntőben, de a fő céljuk a bajnokság megnyerése volt.

„Ezt teljesítettük, de nem volt egy egyszerű menet, végig kiélezett volt. Nyilván ez nagyon jó volt az ország fociszerető szurkolóinak, hiszen a bajnoki címért és a kiesés elkerüléséért is az utolsó fordulóig óriási harc folyt. Ebben az évben bárki, bárhol tudott meglepetést okozni, és bármelyik csapat megtudta nehezíteni a másik dolgát. Ezért is nagy öröm, hogy sikerült behúzni ezt a bajnoki címet.” 

És az sem könnyítette meg a játékosok dolgát, hogy az edzők közben a kispadon jöttek-mentek.

„Ne felejtsük el, hogy itt fél évente voltak edzőváltások ilyen-olyan okokból. 

Ez a csapatnak nyilván nem egyszerű helyzet, minden edzőnek megvan a maga elképzelése és munkamódszere. Bízunk benne, hogy most már egy nyugodtabb időszak következik ilyen téren is, és nyáron meg lesz idő arra, hogy a vezetőedző a saját képére tudja formálni még inkább a csapatot és a játékot.”

Ennyire maradt idő, Dibusznak mennie kellett, nemcsak ünnepelni az öltözőbe, hanem a csapat sietett vissza Győrből Budapestre a Groupama Arénához, ahol a szurkolók várták őket. Csapatkapitányként ráadásul külön feladata is volt: szokás szerint fel kellett kötnie a Fradi-sálat Albert Flórián szobrára.

„Most készülnöm kell fejben, nehogy megcsússzak vagy elveszítsem az egyensúlyomat, de azt gondolom, hogy az elmúlt évek tapasztalatával felvértezve remélhetőleg idén is meg fogom tudni oldani ezt a feladatot” – tréfálkozott még a végén egyet a hálóőr.

Mi pedig jelentjük, tényleg megoldotta:

Fotó: MTI/Hegedüs Róbert